Kb. 6 éve kezdődött minden,amikor meghallgattam a Tankcsapda "Baj van baj" c. irtózatosan fos lemezét...
így visszagondolva nemtudom mi fogott meg a "zenében" és a "szövegben",de valami biztos,mert "rajongó" lettem...
hozzáteszem SOHA nem voltam Tcs. koncerten,és remélem soha nemis kell majd kimennem egyik mocskos fellépésükre sem....
elkezdtem az élet "kemény" oldalát...
az általános iskola padjait koptattam ez idő tájt..
rebellis viselkedésemért minden héten 2-3 intőt vittem haza,édesanyám nagy örömére..
annyira összevesztem a tanáraimmal,hogy testnevelés tanárom T.A. akit csak "tejfölnek" hívtunk,2 essel jutalmazta az egész évben elkövetett trógerságaimat...
(az iskola történetében én voltam az egyetlen ember aki 11 perc alatt futotta a 2400 m-t,ami az iskola tömbjének 4szeres megkerülését jelentette,persze ezt sem azért sikerült,mert irgalmatlan nagy atléta voltam,hanem azért,mert minden körben átmásztam az iskola kerítésén,keresztül vágtam a kerten ,és a másik oldalon kimászva,mindenkit magam mögé utasítottam)T.A. ezt valahogy megneszelte,és irgalmatlan módon lebaszott,én meg
mint jó kezdő punk visszapofáztam és hátat fordítva ennek a balfasznak besétáltam az öltözőbe.T.A. utánam jött,és adott egy tockost,mire én dühömben lenyomtam neki egyet.
Szerencsére ebből semmi probléma nem lett,mert a kedves diáktársaim nemlátták,és T.A.-t annyira letaglózta az eset,hogy köpni,nyelni sem tudott...
nem szólt se az igazgatónak,se az osztályfőnöknek,ugyhogy ez mi közös kis titkunk maradt.
A ballagás,mint minden kellemes,kertvárosi iskolában nyugodtan,kellemesen, és békésen zajlott.Énekeltük a kedves kis dalocskákat,szépen libasorban haladtunk,egymás vállát fogtuk,a lányok sírtak,a tanárok is sírtak,az anyukák,apukák is sírtak,a kistesóknak a tökük tele volt az egésszel stb.
De az idei ballagás valahogy különleges volt.Minden diáknak be kellett adni egy listát arról,hogy mire büszke,melyek azok a tettek,amik az iskola hírnevét öregbítik.
Természetesen az összes kis stréber leírta hogy:"harmadik lettem a népdal éneklő versenyen" vagy "a kerületi bajnokság hatodik helyén végzett focicsapat cserepadján ültem"
meg hasonló baromságok.
Én amire a legbüszkébb voltam,az az volt,hogy az iskola 75 éves fennállása óta nekem volt a legtöbb intőm,napi,heti,havi és évi szinten is.
Meg persze arra hogy az iskola kis üdvöskéjét H.G.-t irgalmatlanul megvertem,amikor azzal a lánnyal kezdett el beszélgetni,aki nekem tetszett.
Én ezeket szépen felírtam a lapra,és beadtam.
Mrs. É. az osztályfőnökünk dührohamot kapott,hogy mi a faszt is képzelek én magamról,és az egészet újra iratta velem.
Nekem is azt kellett írnom,amit a loser eknek.
"az iskola atlétikai csapatát győzelemhez segítettem a diákolimpia:birkózó,rövidtávfutó és asztalitenisz eredményeimmel."
Mrs. É. el is vette,és berakta a rózsaszín mappájába.
Az igazgató büszke volt,nemcsak arra,hogy egy semmirekellő diákot elrugdosott a 8 általánosi végzettségig,hanem arra is,hogy újításai színesebbé teszik a már megszokott,megunt ballagási ceremóniát.
A Himnusz eléneklése után,felállt a pódiumra,és belekezdett a diákok érdemeinek felsorolásába.
Én a névsor legvégén voltam,és vártam,hogy mikor kerül rám a sor...
magamban röhögtem,hogy milyen képet fog vágni a szülői sereg,a tanári kar (főleg Mrs. É.) és a mulya osztálytársaim.
Végre rám került a sor.
Mr. P. az iagzgató megnyálazta a száját,és próbált nem utálkozó arccal búcsúztatni engem.
Ez a jóember,annyira biztos volt magában,hogy el sem olvasta a diákok irományait,hogy felkészüljön belőlük,hanem ott élesben próbálta megvillantani tehetségét.
Elkezdte olvasni a rólam szóló részleget....
és ...elakadt a szava..
de a műsornak mennie kellett tovább, ugyhogy felolvasta azt,ami a lapon állt.
"XYZ..aki a magyar evezős válogatott kapitánya,a nemzetközi versenyek vezérevezőse,a magyar regatta elnök helyettese,a gyengék gyámolítója,a bűnök megtorlója és a modern kor Herkulese,tőle búcsúzik az iskola"
szegény Mr.P. a sablon előrészt még hibátlanul elkezdte,a felsorolásoknál már izzadt,és vörösödött a feje,a befejezésnél pedig majdnem elájult.
A tömeg megrökönyödve,csendben állt,az osztálytársaim a virágkoszorúk egy részét leejtették,néhány kisgyerek elsírta magát.....ez volt az én első nagy napom....

Miután Mrs.É. újra iratta velem a saját búcsúztató beszámolómat,rájöttem,hogyha halhatatlan akarok maradni,akkor ez az egyetlen lehetőségem.
Most kell nagyot alkotni,most kell mindenki előtt megmutatni,hogy ki az a tökös gyerek aki ezt is bemerte vállalni.A következményektől nem kellett tartanom,mert az én ballagásom volt.
Tehát közvetlen azután,hogy Mrs É elment,megírtam újra a beszámolót...
Belopakodtam a tanári szobába,és kicseréltem arra,amit Mrs É begyüjtött.
Innen már ismert a történet,Mr P elszavalta,majdnem infarktust kapott,a szülők kiakadtak,több ezer forintnyi virág hullt egyszerre az iskola földjére,és én diadalittasan álltam,és még jobban kihúztam magam,hogy mindenki láthassa,hogy ki volta az a gennyláda...
még szép hogy én...

(Ezekután "AZ ISKOLA" jól elbánt velem,nem engedték,hogy mint végzett diák,látogasssam a minden évben megrendezett Szüreti bált és a Farsangot.De,örüljenek neki,legyenek büszkék magukra.Tényleg jól kibasztak velem.)